Mivel házi kutyáink kizárólagos ôse a farkas, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a farkasból lett az egyetlen háziállatként tartható kutyaféle.  A messzi Dél-Amerikában akad egy kutyaféle, amelyet meg lehet szelídíteni – mi több, kedves társállat is válhat belôle!
     Az erdei vagy ahogyan még nevezik: ôserdei kutya (Speothos venaticus) fiatalon befogott kölykeit az amazóniai indiánok már idôtlen idôk óta megszelídítik és kunyhóik körül tartják. Ez persze nem igazi domesztikáció, hiszen nincs nemzedékeken át történô tudatos válogatás, nem alakultak ki erdeikutya-fajták, sôt, még színváltozatok sincsenek. Sajnos nem állnak rendelkezésünkre adatok arról, hogy a megszelídített erdei kutyákat mire használják. Munkakutya vagy akár házôrzô aligha válik belôlük: valószínûleg társállatként gondozzák ôket. Az ôserdei indiánok között amúgy is divat a hobbiállattartás, hiszen a nagytestû papagájok, kicsiny majmok is megbecsült lakói a falvaknak. A megszelídített ôserdei kutyák pedig igencsak kedves állatok: gazdájukat éppúgy farkcsóválással üdvözlik, mint a házi kutyák.
     Felmerülhet a kérdés: miért nem tartottak az ôserdei indiánok inkább valódi kutyát? Feltehetô, hogy a kutya csak késôn jutott el Dél-Amerikába. Eurázsiában viszonylag hamar elterjedt, hiszen e területeken lett háziállat a farkasból, késôbb meghódította Afrikát is, sôt, a Bering-szoros felôl Észak-Amerikába is átjutott. Ám Dél-Amerika messze volt, ezért az ott élôk, ha késztetést éreztek a kutyatartásra, csupán saját, farkasmentes faunájukból válogathattak. Talán ezért esett a választás e különleges kutyafélére.
     Az erdei kutya elsô ránézésre leginkább valamiféle kotorékebre emlékeztet. Színe barna, lába rövid – füle viszont apró és felálló. Marmagassága mintegy 25–30 cm, testhossza farok nélkül 57–75 cm, súlya 5–7 kilogramm.
     Élôhelye a folyóparti ôserdô, elôfordul Dél-Amerika jelentôs részén, Panamától Peruig, Brazíliában és Paraguayban. A farkashoz hasonlóan falkában él. Bár természetes életmódjáról keveset tudunk, annyi mindenképpen elmondható, hogy szociális viselkedése igen fejlett, változatos hangjelekkel kommunikál. Territóriumának határait vizelettel illetve a végbélnyílás melletti mirigyeinek váladékával jelöli meg. Négy–hat, olykor tíz fôs csoportokban, fôleg éjszaka vadászik. Leginkább nagytestû rágcsálókat zsákmányol; kedvence az aguti, de még a Föld legnagyobb rágcsálója, a közel félmázsás vízidisznó és Dél-Amerika „strucca”, a nandu sincs biztonságban tôle. Kiválóan úszik, sôt, vidra módjára akár a víz alá is bukik. Menekülô áldozatát a falka gyakran még a folyóba is követi.
     Az ôserdô „tacskója” a nappalt kotorékjában tölti; e lakóüreget olykor övesállattól „veszi kölcsön”, máskor maga ássa. A nôstény 67 napig tartó vemhesség után általában 1–6 kölyköt hoz világra. A kicsik mintegy két hétig szopnak, ivarérettségüket egyéves korukban érik el. E faj természetes állománya már igencsak megritkult, noha a közvetlen kipusztulás veszélye még nem fenyegeti.

.

 

 

Bármennyire is a szívünk csücske a kutya, tudomásul kell vennünk, hogy néhány betegséget könnyen elkaphatunk tőlük valamilyen úton-módon. Semmiképpen nem szeretnénk négylábú kedvenceink ellen beszélni, egyszerűen fontos az óvatosság, és az odafigyelés. Nem árt, ha ilyen téren is tájékozottak vagyunk!

Mindenekelőtt tudnunk kell, hogy számos betegség létezik, mely csupán egy-egy állatfajt érint konkrétan, s más fajra nem terjed át. A kutya is hordoz olyan betegségeket, melyeket mi, emberek semmiképpen sem kaphatunk meg, mert kifejezetten csak rájuk veszélyesek. Nem kaphatjuk el a szopornyicát vagy a parvo vírust, ugyanakkor mi sem fogjuk a kutyánkra ragasztani a bárányhimlőt vagy a kanyarót. Csak néhány betegség van, ami kivétel nélkül minden emlős számára veszélyt jelenthet. Léteznek paraziták, más néven élősködők, melyek átterjedhetnek az emberre is.
A kutyáktól több módon kaphatunk el betegséget, ezek közül a legveszélyesebbek a kutyaharapással okozott sérülések, valamint az allergiás megbetegedések.

De mit tehetünk a harapás ellen? Talán kisebb az esélyünk rá, hogy megharapjon minket egy négylábú, ha jól ismerjük a viselkedését. Viszont egy feldühödött kutyán hiába látjuk, hogy el kell kerülnünk, ha ez nem áll módunkban.
Az allergiára megint csak van megoldás, egyszerűen vagy mellőzzük a környezetünkből a kutyát, vagy nagyon gondosan ápoljuk a szőrét és a bőrét egyaránt.

S hogy konkrét betegségekről is szó essen, vegyük sorra őket!

Veszettség - a veszettség leggyakoribb hordozója a róka. A betegséget a nyálával terjeszti, elég egy harapást ejtenie egy kutyán, máris megvan a baj. A veszettség egy vírus, az egész világon megtalálható. Mindössze néhány sziget számít kivételnek. Minden emlős faj megkaphatja, bár néhány közülük hajlamosabb rá a többihez képest. Ázsia és Afrika esetében a legfőbb vírushordozó a kutya. A veszettségtérképen a pirossal jelzett területeken a legnagyobb a veszély, a narancssárga részeken alacsonyabb a betegség előfordulása, a fehér területeken pedig egyáltalán nem ismert ez vírus. Ha gyanús számunkra egy kutya, főleg ezeken a vidékeken, soha még csak meg se érintsük őket, s ha megharap, azonnal és haladéktalanul kérjünk orvosi segítséget!
A veszett kutya furcsán viselkedik, erősen nyáladzik!

Érintkezéssel terjedő betegségek - ilyenkor a kutya úgy is hordozhatja a betegséget, hogy nála nem jelentkeznek tünetek. Például a szalmonellát a kutya és az ember ugyanabból a forrásból kaphatja el, például fertőzött tej fogyasztásával. A kutyára ez a betegség ritkán jelent veszélyt, de ha mégis, hányást és véres hasmenést okoz neki.   Más betegséget például a távozó vizelettel való érintkezés idéz elő. A kutyák előszeretettel szagolják meg más állat otthagyott nyomait, elég hozzáérniük, máris megvan a baj.

Allergia - a kutya válthat ki allergiát, ez viszketést, tüsszögést, könnyezést okoz, mégis az emberek a kutyára kevésbé érzékenyek, sokkal inkább okoz allergiás tüneteket a mi esetünkben a macska. Ha mégis előfordul, akkor a kiváltó ok a kutyaszőr és az arról lehulló korpa, esetleg a kutya szőrére ragadt virágporok, gombaspórák lehetnek.

Az itt felsorolt betegségek nem akartam, hogy rémisztően hassanak, de nem szabad homokba dugni a fejünket csak azért, mert esetleg rajongunk a kutyákért. Sőt, nem is kell olyan következtetést levonni az itt olvasottakból, hogy jobb, ha nem tartunk kutyát.
Csak nagyon figyeljünk oda kedvencünkre és magunkra is! Ápoljuk megfelelően, figyeljük, hogy ne érintkezzen az utcán akármilyen furcsa maradványokkal, ürülékkel, szeméttel! Csak legyünk óvatosak! S akkor kisebb az esélye annak, hogy komoly baj történjen!

A szilveszteri petárdadurrogásnál sok kutyának hisztérikus félelemmegnyilvánulásai vannak. Ezt megelőzni nem lehet, de talán célszerűbb tréninglehetőségnek használni.

Aznap reggel kapja meg a kutya a napi élelemadagjának az egyharmadát. A maradék kétharmadot félre kell tenni éjfél utánra.

A durrogás kezdetekor és alatta a kutyának lehetőséget kell adni arra, hogy a gazdi közelében keressen védelmet. De nem kell ölbe venni, elbújtatni, simogatni, vigasztalni, nyugtatni. A gazdi álljon vagy üljön a lakás egy viszonylag nyugodt pontján, ne változtassa a helyét. Próbálja meg a nyugodt, higgadt, magabiztos falkavezért eljátszani, aki teljesen biztos benne, hogy a durrogás nem jelent semmi negatívat, és egyszer úgyis vége lesz az egésznek. Közben koncentrálnia kell a kutyára. A durrogás kezdetétől folyamatosan le kell rakni a földre a kutyus legkedvesebb jutalomfalatjaiból. Amikor csak egy pillanatra is úgy tűnik, hogy a kutya félelme alábbhagyott, azonnal ismét jutalomfalattal kell kínálni a kutyát. A durrogás végének közeledtekor a kutya megkaphatja a napi élelemadag maradék kétharmadát.

Az eredményt egy év múlva, a következő szilveszteri petárdadurrogtatáskor lehet lemérni, amikor meg kell ismételni az egész gyakorlatot. Ha már könnyebben, jobban megy – akkor az azt jelenti, hogy az előző évben jól csinálták.

Aki nem elégszik meg az évi egyszeri gyakorlással és gyorsabban akarja elérni a kutyája viselkedésváltozását, annak a DilentDivision kiadásában megjelent CD – 96 hétköznapi zaj a kutyák deszenzibilizálására – segítségével akár naponta többször is szilveszter lehet, már ami a petárdahangzavart illeti. Feltétlenül ügyelni kell azonban arra, hogy minimális hangerővel kezdődjön a gyakorlat, és csak nagyon apró fokozatokban szabad emelni a hangerőt. Amikor a kutya kezd nyugtalanná válni, abba kell hagyni a gyakorlatot, és másnap egy fokozattal halkabban kezdve, tovább folytatni.

Virsli, sajt, kenőmájas stb. kellő mennyiségben legyen mindig készenlétben.

Ahogy a humán orvoslásra, úgy az állatgyógyászatra is igaz, hogy a hagyományos terápiák során használt gyógyszereknek (szteroidok, antibiotikumok) lehetnek nem kívánatos mellékhatásai.

Szerencsére van más megoldás is. Egyre növekszik az igény Magyarországon is az alternatív gyógymódok alkalmazása, például a homeopátia iránt. Igaz, itthon egyelőre csak tucatnyi állatorvos rendelkezik nemzetközi homeopata vizsgával, de az alternatív módszerek iránti érdeklődés az állatgyógyászok körében is egyre nő.

A homeopátia gyökerei több ezer évre nyúlnak vissza, már Hippokratész is úgy vélte, hogy „Ugyanazok a dolgok, amelyek a betegséget okozzák, meg is gyógyítják azt”. A homeopátia alapjait pedig, dr. Samuel Hahnemann német orvos-gyógyszerész foglalta rendszerbe.

Hahnemann fogalmazta meg kétszáz évvel ezelőtt a homeopátiás gyógyítás alapelvét is, ami így szól: „Similia similibus currentur”, vagyis „Hasonló a hasonlótól gyógyul”. Ami azt jelenti, hogy bármely anyag, amely árthat a szervezetnek, javára is válhat, feltéve, hogy nagyon kicsi adagokban szedik.

A homeopátia személyre szabott, holisztikus szemléletű gyógymód. Ami azt jelenti, hogy a szervezetet egységként – testi, lelki és mentális szinten – kezeli. Kiindulópontja, hogy a betegség nem helyi elváltozás, hanem az egész szervezetet érintő zavar. Amennyiben ezt a központi zavart meggyógyítja, a helyi tünetek is enyhülnek, vagy megszűnnek. Az orvos feladata, hogy felismerje, mi az, amit meg kell gyógyítani a betegségekben.

Vagyis a célja nem egy adott szerv betegségének gyors megszüntetése, hanem az öngyógyító mechanizmusok beindítása. Hannemann szerint „Az orvos legfőbb és egyetlen hivatása az, hogy a beteg embereket egészségessé tegye, és ezt nevezik gyógyításnak.”

A kutyások tovább élnek...

Az orvosok és a pszichológusok régóta tudják, hogy a kutya több mint hűséges barát.   Régi tapasztalat, hogy a kutyások egészségi állapota és kondíciója sokkal jobb, mint a kutya nélkülieké. Műszeres vizsgálatok eredményei bizonyították, hogy a kutya simogatása képes lehet jelentős mértékben csökkenteni a magas vérnyomást.