Képezzük magunk kedvencünket(kutyaiskola)
A két legfontosabb dolog a dicséret és a jutalmazás - ezt halljuk a kiképzőktől és mindazoktól, akik e módszer szerint maguk képezik kedvencüket. Mi is a dolog lényege? Nagyon egyszerű: megkérjük kedvencünket valamire, és ha megteszi, azt nagy örömmel fogadjuk és megjutalmazzuk. Azt nevezzük pozitív megerősítésnek, amikor a jutalom közvetlenül az elvárt viselkedést követi. A kutya összekapcsolja az utolsó cselekedetét a jutalom okozta kellemes érzéssel, és a jövőben is megpróbálja ezt az érzést elérni azzal, hogy a kért magatartást mutatja. Ez a módszer, helyesen használva, nagyon hatékony mind új trükkök vagy feladatok tanításánál, mind a meglévők módosításánál.
Nézzük, hogyan is kezdjünk hozzá!
A módszer titka a pontos időzítés és a következetesség. A jutalmazás pontos időzítése a siker alapvető feltétele, közvetlenül az elvárt viselkedést kell követnie, hogy az állat csakis azzal társíthassa. A késlekedéssel megzavarjuk kedvencünket, nem fogja tudni, melyik mozdulatát szeretnénk a jövőben is látni, ha nem egyértelmű a helyzet, sokkal nehezebben jön létre a tanulás. Például, ha az "ülj" utasításra kedvencünk épp leül, nagyon gyorsan kell dicsérnünk és jutalmaznunk őt, mert ha késünk ezzel és a kutya közben feláll, akkor úgy értelmezi majd a helyzetet, hogy az "ülj"-re a helyes válasz a felállás lesz.
A következetesség szintén elengedhetetlen, mint ahogy az is, hogy minden családtag pozitív megerősítésen alapuló technikákat alkalmazzon a kutya tanítására, és ugyanazokat a szavakat használják a feladatok, trükkök megnevezésére. Egyezzünk meg, melyek azok az utasítások, melyeket szeretnénk kedvencünknek megtanítani, és ezeket hogyan nevezzük. Számos lehetőség közül választhatunk, például: "figyelj", "nézz rám", "ülj", "áll", "mehetsz", stb. Bármelyik utasítás jó lehet, ha minden családtag ugyanazt a formáját használja ugyanarra a mozdulatra vagy magatartásra. Például a fektetésre választhatunk utasítást a következőkből: "fekszik", "feküdj", "le", "alszik" vagy hasonlók. A következetesség abban is megmutatkozik, hogy a kiválasztott feladat tanításánál minden családtag erősítse meg (dicsérje, jutalmazza) a kívánt viselkedést, és sose erősítsék meg a nem kért viselkedéseket. 
Amikor jutalmazásról beszélünk, annak sokféle módját értjük alatta. Jutalmazó értékű lehet kedvencünk számára egy finom falat, a dicséret, a simogatás, az, ha hozzájuthat kedvenc játékához, vagy ha közösen játszunk vele. A jutalomfalat a tanítás folyamatát megkönnyíti és hatékonyabbá teszi. Figyeljünk oda, hogy kedvencünk által csábítónak és ellenállhatatlannak tartott, apró és puha jutalomfalatot találjunk, hogy amint megkapja, könnyen bekaphassa és máris a gazdi szemébe nézve várja a folytatást. Ha olyasmit adunk neki, amit alaposan meg kell rágnia, vagy ami darabokra törik amikor eszi, akkor nem ránk fog figyelni, hanem a padlót fogja vizslatni a lepotyogott darabkák után kutatva. Könnyen dolgozhatunk apróra vágott sajt- vagy virslidarabkákkal, de sokféle más finom falatot is választhatunk. Tapasztaljuk ki, hogy mivel jutalmazhatunk a leghatékonyabban és a legpraktikusabban, és maradjunk annál. Mindig tartsunk magunknál a jutalomfalatból egy kis adagot (a zsebünkben vagy kis tartóban), hogy könnyen előkaphassuk és gyorsan megjutalmazhassuk kedvencünket, amikor csak szükséges.
Minden alkalommal, amikor megjutalmazzuk kutyánkat, dicsérjük is meg, kedves, örömteli hangon. Vannak olyan kutyák, akik kevésbé érdeklődnek az ételek iránt, náluk kiemelten fontos a szóbeli dicséret, de választhatunk mellé mást is: labdát vagy közös játékot.
Többféle megerősítő módszert alkalmazhatunk a tanítás során, és mindegyiknek megvan a maga szerepe a folyamatban. Kezdetben, amikor a kutya új feladatot tanul, minden egyes alkalommal megjutalmazzuk, amikor a kívánt módon viselkedik. Ezt nevezzük teljes megerősítésnek, és a tanulás kezdeti szakaszában ez a leghatékonyabb. Később azonban, ahogyan kezdi elsajátítani a kívánt viselkedést, a teljes megerősítés helyét egyre inkább a részleges megerősítés veszi át. Ilyenkor nem adunk jutalmat minden alkalommal, amikor a kutya helyesen hajtja végre a kért feladatot (de mindig dicsérünk), hanem csak egyre ritkábban. Előbb a jutalmazások számát a felére csökkentjük, majd lassan addig ritkítjuk, amíg a kutya csak alkalomszerűen kap jutalmat a helyes végrehajtásért. Megpróbáljuk elérni, hogy a tanult feladat beépüljön a kutya mindennapi viselkedésébe, és ne csak a jutalomért tegye meg. Ne feledjük azonban, hogy egy dicséret (például "ügyes vagy", "szép volt") mindig jár kedvencünknek!
Ha új, más dolgot kezdünk tanítani kedvencünknek, az egész folyamat elölről indul: előbb teljes megerősítéssel kezdünk, majd ritkítjuk a jutalmazást.
További előnye a pozitív megerősítésen alapuló kiképzésnek, hogy a kutya a tanulást magát kellemes tevékenységként éli meg (hiszen ilyenkor finom falatok és dicséretek várják), ezért a jövőben is mindig kész lesz új dolgok elsajátítására, örömmel várja majd, hogy tanulhasson. És az sem mellékes szempont, hogy mindezek a pozitív élmények a gazdája társaságában érik, és lassan már a gazdi figyelméért, dicséretéért, a közös élményekért is szívesen szót fogad!
